.: Réz András :.

Réz András: Orr

2004 novemberében, az Ulpius-ház és a Réz és Tsa kiadó közös kiadásában megjelenő Orr című könyve szokatlan történetet mesél el. Hőse, Nagy Sebestyén negyvenes évei elején járó férfi. Akár még sikeresnek is mondható: jómódban él, kellemes munkája van, sokat utazik, felesége egy társasági lap főszerkesztője. Egy napon éppen külföldről tart hazafelé, amikor kocsija megcsúszik az autópályán. A balesetet apróbb sérülésekkel megússza, néhány hét múlva azonban furcsa rohamok törnek rá: a szaglása hihetetlenül érzékennyé válik, megérzi az addig rejtőző szagokat, olvasni tud az illatokból, nyomasztó titkok tudója lesz. A vágy, a bűn, a félelem, a hűtlenség illatát éppúgy felismeri, mint a repülőgéprobbantó terroristáét. Ám a rendkívüli képesség önmagában kevés lenne hozzá, hogy a látszatok, a szeretetlenség, az elkopott emberi viszonyok szomorú rutinjában élő férfi életét megváltoztassa: de ott van a vég, a krimibe illő, kiszaglászott vég!

Réz András szagregénye napjainkban játszódik, s a történet akár valóságos is lehetne. Nem az. Ahogy a szereplői sem azok, bármennyire is ismerősnek tűnjenek az utcáról, a munkahelyről, a médiából.
Az Orr rámutat arra, hogy a mostani személytelenné, virtuálissá váló világban milyen nagy szükségünk van a közvetlen emberi, érzéki megismerésre. Mert miközben divatos téma lett az érzéken túli észlelés, egyre kisebb szerepet játszik életünkben a megfogható, tapintható, szagolható, ízlelhető valóság. Pedig lehet, hogy a világ szenzibilis újrafelfedezése a megoldás. Az Orr hiperszaglású főhőse mindenesetre ezen az úton jut el életének egy meghatározó pontjára. Sorsa, mindennapjainak közege pontosan tükrözi a XXI. század elejének magyar társadalmát, politikai és mentális kultúráját.

Mivel a kötet központi témája a szagokhoz, illatokhoz való viszonyunk, a könyv a szó szoros értelmében illatos lesz. A kötet elegáns kivitelben, Wahorn András 40 illusztrációjával jelenik meg.

***

MOZIBUBUS
Útikalauz komoly és komolytalan filmekhez

Bármily meglepően hangzik, Réz Andrásnak a Mozibubus az első olyan kötete, amely a filmről szól. Holott Réz már évtizedek óta magyarázza a filmet, nemcsak a médiában, az egyetemi előadótermekben, hanem az utcán is, ahol lépten-nyomon leszólítják. Mozibubus című kötetében Réz András a maga ismert stílusában, tehát egyszerre elmélyülten és szórakoztatóan értekezik a jelen és a múlt vizuálisan meghatározó jelenségeiről, mindarról, ami a nézőt foglalkoztatja. Mert amikor az ember beül a moziba, vagy kényelmesen elhelyezkedik a fotelban a tévé előtt, néha furcsa gondolatai támadnak. Felidéződnek benne korábbi filmek, és azt, amit lát, összekapcsolja az aktuális hírekkel. Néha felháborodik valamin, máskor meg önfeledten adja át magát egy mozgóképnek – amelyet ráadásul már tucatszor látott. A Mozibubus szerzője, Réz András sincs ezzel másként. Lehet, hogy olykor olyasmit is észrevesz, amire mások nem figyeltek fel, meg mivel már nagyon sok filmet látott, könnyebben szúrja ki az áthallásokat is. Ja, és ott van benne az ellenállhatatlan vágy, hogy magyarázzon, megmutassa, hogyan érvényesülnek a filmdivatok, miképpen válik egy film kultuszfilmmé, miért rajongunk bizonyos fajta hősökért. Réz nem csupán a halhatatlan filmekről, a megfellebbezhetetlen filmművészeti alkotásokról ír, hanem azokról is, amelyeket naponta látunk. Elmondja, szerinte mitől zseniális Tarantino, miért ostobák a tinifilmek, hogy milyen a jó filmzene, és miért lógunk a tévésorozatokon. Könyvében Réz sokat foglalkozik a televízióval, azokkal a műsorokkal, amelyek képesek a képernyő elé ragasztani bennünket. És bár ott munkál benne a filmesztéta, aki szakszerű magyarázatokat kíván adni a filmvilág legfrissebb történéseire, a kötet nyelvezete, hangulata a szerző korábbi, nagyon sikeres kötetét, a Válogatott szorongásaim-at idézi. Szóval akár még szórakozni is lehet rajta.

***