NE GONDOLJ A GONDDAL!
2002. március
Eredeti jelentését tekintve az entertainment az angolban szíveslátást, jóltartást jelentett. A mai értelemben vett szórakozás, szórakoztatás későbbi jelentés. De hogy ma pontosan mit is jelent, tudja a bánat. Mert hogy mi is az ebből kreált infotainment, vagy az edutainment - sátánian nehéz lenne meghatározni. Elvileg azt jelentené, hogy a híreket és az ismereteket szórakoztató ostyában vesszük magunkhoz, nem érezve közben annak semminemű keserűségét. Szóval, hogy játszva okulunk. Valójában viszont csupán arról van szó, hogy mindenfajta információ jóvátehetetlenül és visszafordíthatatlanul hull bele a pángalaktikus szórakozás gravitációs kútjába. Egy átlagos fekete lyuk ehhez képest vakondtúrás.
Metaágazatok
Kétségtelen, hogy az ezredfordulón nem pusztán a szórakozás vált ilyen mindent elnyelő gödörré. Mert miközben a szórakoztatóipar szép csöndesen felfalta a híripart, a művészeti termékek ágazatát, a turizmust, a médiát, hozzá hasonlóan az egészségipar, a szépségipar, a wellness ágazat is folyamatosan dagadt, s ma már ezen belül is egyre nehezebb megállapítani, hol húzódnak például a gyógyítás határvonalai, és hova sorolható az esztétikai sebészet, a body gym, a szépségfarm, vagy a táplálkozás-kiegészítők. Mint ahogy a biztonságiparban sem lehet olyan könnyen szétválogatni katonát, rendőrt, polgárőrt és kommandóst, fegyveres behajtót, body guardot, parkolóőrt, portást, karateoktatót és fegyverkereskedőt. Új, globális metaágazatok jöttek létre, amelyek hihetetlen vehemenciával nyomulnak, hogy a magán- és közpénzekből minél nagyobbat haraphassanak a végtelenül érzékennyé vált, néha egészen hisztérikusan viselkedő piacon.
Mindig kell kaviár
Ami a szórakoztatást illeti, azzal becsületesen
el vagyunk látva. Hiszen míg korábban a szórakozás valamiféle térben-időben
behatárolt ténykedés volt, ma életünk szakadatlan szórakozás: bárhol,
bármikor részesei lehetünk a féktelen, s csupán saját mértéktartásunk
által korlátozott szórakozásnak. Hol vannak már azok a sötét idők,
amikor még a hétvégére kellett várni, sőt, akár Szilveszterre, hogy
az ember dáridózhasson egyet. A szórakozás ma maradéktalanul a hétköznapi
kultúra részévé vált. Nem az ünnep, és már nem is a leisure time
kiváltsága.
Ezért aztán a médiában a szórakoztatás már egyáltalán nem csak a
szórakoztató műsorok sajátossága. A hírműsorok, tényműsorok elindultak
ezerrel a grand bulváron, sikeresen bulvárosítván minden mondatukat
és gesztusukat. Az egykor szolgáltatónak tekintett műsorok kivétel
nélkül roppant szórakoztatóak lettek. Szórakoztatóműsorrá vált a
jogi és az orvosi tanácsadás. Vagy vegyük például az időjárás-előrejelzést!
A valóságos időjárási viszonyokkal való kapcsolata folyamatosan
lazul, miközben egyre megnyerőbb személyiségeket és egyre látványosabb
köretet kerítenek a "holnap akár eshet is" kijelentéshez.
És alapjában véve nincs ezzel semmi baj. Csak tudomásul kell vennünk,
hogy ezen üzenetek referenciális funkciói, valóságvonatkozásai megszűnőben
vannak. Kit érdekel már a jogszolgáltatás, a gyógyulás vagy a csapadékviszonyok,
amikor helyes, snájdig, jó svádájú személyiségek mulattatnak bennünket.
Mindenki mást csinál
Egykoron a mulattatás egyik - bár talán nem a legkiműveltebb - formája volt az, amikor a kommentátor magyar nótát énekelt, a sportoló műsort vezetett, a politikus főzött. Kétségtelen, hogy ezek a szerepváltások bizonyos alkalmakhoz kötődtek. Az év végén vagy április elsején bő vízzel lecsúszott. Ma ez a formula a szórakoztatás egyik masszív alappillére. Az igazi főnyeremény: világhírű atomtudós flamenco táncosnak öltözve fánkot süt, és közben előző házasságának szexuális válságáról mesél gyermekei és kutyái társaságában. A médiumgazdák is alapvetően új stratégiát követnek az információs harc mezején: a gránátosok és a vértesek ma már a tiszti bordélyban vagy a gulyáságyú mellett látnak el szolgálatot, hiszen e területek - ismerjük el! - meglehetősen népszerűek. Hogy ütközetben megállnák-e a helyüket? Nem igazán fontos. A háború viseljék mások, te, boldog média, szórakoztass! És produkálj nézőszámot!
A valóság pöcegödre
A mindenáron szórakoztatni vágyó, a kellemetlen valóságból bennünket kimenekíteni igyekvő média érdekes módon mégsem képes megteremteni az egyetemes boldogság birodalmát. A görcsbe merevedett mosolyú szórakoztatás ugyan leváltotta a valóságot, de amikor nem világít a képernyő, nem szorongatod kedvenc bulvárlapodat, nem hallgatod a Tourette-szindróma valamennyi jegyét produkáló rádiós MC-k és DJ-k szóáradását, változatlanul érezheted azt az átható, csípős, kellemetlen szagot, amely a valóság szippantó nem látta pöcegödréből árad.
Réz András
***